ELŐSZÓ

            Létezik-e olyan költő, aki nem szereti a verseket? Jelentem: igen!

            Csak veszem a levegőt, egyiket a másik után - kvázi létezem - és óvatos kíváncsisággal figyelem ezt az emberi testet, amint lassan de biztosan sodródik a megsemmisülés felé. Figyelés közben csatorna nyílik, és olyankor a lélek pillanatai betűk formájába öltözötten leülnek elénk a szűz papírra. Ennyi a vers.  Nincs mentségem, csak némi magyarázatféle, hogy azért nem szeretem a verseket, mert általában szomorúak, és én nem szeretem a szomorú dolgokat.De a startvonalnál ezt dobta a gép, és ha már így, akkor kutya kötelességem szétosztani magam. A kötet anyaga: huszonéves mostohagyermekeimből egy válogatás. Szerencsére nem túl hosszúak, és talán nem mind szomorú 

Kedves olvasó, fogadd megértéssel őket. Ha a szíveddel olvasol, érteni fogsz.

Első önálló verseskötetemet Török Otília képzőművész illusztrációi teszik teljessé. Köszönet a csodaszép képekért!